Egy anya írta, olyan, mint te, vagy én..nem megosztásra szánta,de elkértem tőle... Elgondolkodtató,és nálam visszatérő téma... aki segíteni szeretne,az fogadja el az anya kompetenciáját. Ő dönt. Ha megalázzuk,becsapjuk,leszóljuk,az nem segítség. Amikor sétál az ember, és lát egy nőt a gyerekeivel, álmában sem jut eszébe, hogy mindennapos harcokat vívhat a megkérdőjelezéssel, semmibevétellel szemben. Így még nehezebb hajnalban kelni és mosolyogni :(. Kommentekkel vigyázat,az oldal nyilvános .
"Miért vállal az ember gyermeket?Valaki megfogalmazta már?Mert ez az élet rendje?Hogy legyen valaki velünk öreg napjainkra?
Nekem volt konkrét válaszom.
Hogy adhassak.Hogy legyen valaki, akinek örömöt szerezhetek,akinek feltétel nélkül adhatok,akitől nem várok cserébe semmit,csak szeretném látni hogy van értelme,hogy örömet okozhatok.
Így talán az én életemnek is van értelme,hisz csak önmagamért élni luxus.Ami igazán értékessé tesz,ha tudunk adni.
De ez miért ilyen nehéz?Miért kell mindenkivel megküzdeni, csak hogy véghezvigyük az elképzelésünket?Az apák miért vállalnak gyereket?Ők megfogalmazták már?Én nem tudom.Nálunk ilyen nem volt. Csak hogy már jöhet.Időszerű?Talán azért.
De ha itt van,miért kell napról napra megküzdeni érte?A rokonok,a család,miért nem támogat?Idejön,mosolyog,aztán két szóval a béka popója alá sepri azt az amúgyis megviselt lelkivilágát az embernek.Miért?
Mert ők már felneveltek 1-2-3 gyereket.Hát ki más tudná, ha ők nem?
Hogy az anya mit szeretne,mit adna a gyermeknek, miért nem számít?Talán szüljünk, és adjuk oda a nagyiknak,majd ők felnevelik?Megéri nekik a kényszerlátogatás?Mert az ember nem szívesen,csak muszájból megy hozzájuk mert a rokonokat nem lehet megválogatni?
Ahelyett hogy néha egy-egy biztató mosollyal, vagy "ahogy jónaklátod"-dal elintéznék, és félretennék a saját önérzetüket...Nehogymár ne nekik legyen igazuk,meg az a bizonyos utolsó szó....
Mert persze ők az idősebbek,nekik mindent szabad,jár a tisztelet.De milyen áron?És persze legyen sok unoka...ezért?
Nem elég a gyermekünk boldogságáért küzdeni,még küzdjünk meg a világgal is?Néha mindenki akadály.És elgondolkodtató, hogy megéri ezt mégegyszer és mégegyszer előröl kezdeni?Ha tudjuk hogy nincs,vagy alig van akire számíthatunk.
Minimum egy apára,de ha még őt is győzködni kell,hogy ugyan, ne adjon már fagylaltot egy 2-3 hónapos babának.Miért?Csak.Érvelni kell neki?Komolyan?Persze a férfiak nem beszélgetnek.Megbeszélni,elmagyarázni nem lehet.Hogy a baba nem egy kész ember.
Ne hari,kicsit letörtem."
Ha elgondolkodtatott, kövesd a trollmama.blog.hu oldalt itt, és a facebookon (www.facebook.com/trollmamaHU)!
