ANYÁKNAK anyától.

Trollmama

Trollmama

Tényleg igazi s*ggfejek a mai felnőttek (is)?

2016. november 09. - Trollmama

Átlagban minden héten megjelenik egy igazságosztó cikk, hogy a mai szülők hülyék, és a mai gyerekek rohadék szemétládák, akik megnyomorítják majd a jövőt.

fuck-you2.jpg

Nos, ha csak akkora szemétládák lesznek, mint ti, állandóan másokat kritizáló okoskodók, akkor tényleg bajban vagyunk. Minden csak nevelés kérdése, mondjátok. Úgy látszik, akkor titeket nem sikerült megtanítani arra, hogy törődjetek a saját dolgotokkal, vagy ha más életébe akartok beleokoskodni, akkor azt legalább segítőkészen tegyétek.

Rengeteg pedagógust ismerek, a közoktatásban dolgozom. Baromi nehéz dolguk van, és látják, követik, hogy a világ változik, és ezzel együtt a gyerekek is. Ember legyen a talpán, aki ezzel lépést tud tartani. 

A szülők nem tanárok, nem orvosok, nem kutatók, nem idomárok, nem varázslók. Ugyanolyan emberek, mint a többi, ugyanolyan nehézségeik vannak, mint mindenkinek. Egy a különbség, hogy próbálják az ellenszélben ép eszüket megtartva felnevelni azt a pár kölyköt, akik majd a ti nyugdíjatokat fizetik. Ez van. Ha nem tetszik, akkor esetleg fel lehet ajánlani a terhes édesanyának a helyet a metrón, lehet segíteni cipekedni a kétgyerekes anyának, vagy fel lehet ajánlani a segítségeteket az unokátok, unokaöcsétek, rokongyerek, szomszédkisfiú, stb. gondozásában. Ezzel, ne adj ég, még jó példát is mutathattok emberségből... a pofázás helyett.

(Én meg akkora bunkó vagyok, hogy ezt megírtam, úgyhogy láthatóan az előző szülőgeneráció sem nevelt már tökéletes gyerekeket.)

Ui.: Te ma kinek segítettél önzetlenül?

Szörny(ű)szülők ide!

hopp, megint egy gyomros...

Olvastam azt a "csodát", ami 2008-as születése ellenére ismét felbukkant a neten, tulajdonképpen egy fordítás, vagyis egy cikkekből összeollózott írás fordítása, az alábbi címmel:

"Szörnyeteggé tesszük agyonszeretett gyermekeinket"

lcdf-gysz106_1-500x500.jpg

Annyira sok benne az egymásnak ellentmondó bekezdés, hogy az ember azt sem tudja, hol kezdjen bele a válaszba. Itt megjegyezném, hogy a hvg-től jó húzás volt elővenni, mert gondolom, olvasás nélkül is megosztja minden ötödik 50év feletti, akinek a háborús idők után minden kijárt gyermekként, csak az agyonszeretés nem. Akkoriban ez teljesen érthető volt, életben kellett maradni.

Először is, meg kell jegyeznem, hogy a cím annyira gyomorforgatóan hatásvadász, hogy szavakat is nehéz rá találni.

Van, bizony létezett a történelem során néhány személyiség, akit szörnyetegnek neveznék, nos, ez nem a saját gyerekem. Első érzésem persze az, hogy aki leírta ezt a mondatot, annak szívesen belelépnék a szájába.(Egyedül vagyok ezzel?) De mivel engem a szüleim mesekönyvvel altattak, a legbénább rajzaimtól is könnyes  lett a szemük, és végigszúrkolták minden kosármeccsem, ezért olyan megküzdési stratégiákkal rendelkezem például, mint a szublimáció.

Dühömet társadalmilag elfogadott formába öntve, kvázi alkotást hozok létre azzal, hogy írásba öntöm véleményem ahelyett, hogy kalapácsot ragadnék, és elindulnék vadászni. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a pozitív pszichológia gyakorlói nem hülyék gyülekezete, hanem olyanoké, akik az emberi pszichéről való tudásunk jó részét mélyen tanulmányozták, és hoztak néhány hasznos következtetést.

Például azt, hogy a nem attól válik valaki rezilienssé (wiki:"A reziliencia a pszichológiában lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés illetve nehéz élethelyzetek átélése után), hogy minden egyes nap belenyomjuk az orrát a sz*rba, és békeidőkben is pár hetente napokig száraz kenyéren, és vízen élünk. Attól válik az ember megküzdővé és ellenállóvá, ha felismeri az erősségeit, mély és hiteles bizalommal él önmaga, és a VILÁG felé. Mert ebben a világban képes arra a felnövekvő gyermek, hogy kipróbálja magát, ne adj ég, elmondja a véleményét egy témáról, akár még tanórán (juujujujuj) is. Szóval biztonság, önbizalom, támogatás, elismerés és SZERETET...a szokásos jól ismert szöveg, amire oly sokan legyintenek lenézően egy nehéz nap estéjén, aztán megisszák az aznapi rövidet, bedobják az esti bogyót és nyugalomra (?) térnek.

Szomorú hír lehet, de a sorba mindenáron beállni akaró, türelmes, leszegett fejű Akakij Akakijevicsek kora leáldozóban. Nem, nem akarunk bólogatójánosokat nevelni. Így vállalom, hogy elítélendő módon vitába szálljon velem "egy" gyerek bizonyos kérdésekben. Sőt, lehet, hogy néha igazat is adok neki.

Az a nagy büdös helyzet, hogy érdemes elfogadni,időről időre, mint minden másban, a gyermeknevelésben is paradigmaváltás történik. Ha ez nem lenne, akkor a fenti cikk szerzői sem iskolába jártak volna, vagy szurkoló nélküli meccsekre, hanem 6 évesen a bányában dolgoztak volna, vagy egy intézetben élvezték volna minden este a nap során megérdemelten begyűjtött pálcázás utóhatásait. Feltételezem, csak a saját, jól megszokott nevelési elveik mellett érvelnek ennyire felsőbbségesen, a régi idők szokásait nem sírják vissza. Nos, mi sem tesszük.

Egyszerűen a túlóvni vs. magára hagyni dimenzió helyett most a KÉPESSÉ TENNI zászlaja alatt próbálunk elég jó szülők lenni. Ez tempós, dinamikus, energiaigényes feladat, de vállaljuk minden egyes nap. Nem az állandó kritikával, hanem a támogatással teheti számunkra könnyebbé a nagyszülővé váló generáció.

Ma a gyermek érték. Ma a gyermeki lélek is érték. Légüres anómia tombol a világban, nincs más kapaszkodónk, csak a szeretteinkbe, és az ő jogos igényeikbe vetett hitünk. Szeretni, és szeretve lenni.

Tudjuk, hogy furcsa látni,hogy mi máshogy csináljuk. Sejtjük, hogy 20-40-60 év múlva mi is ebben a cipőben járunk. De semmi szükség bizonygatni, hogy a régi nevelési elvek miért jobbak. Akkor, abban az időben biztosan megvolt a létjogosultságuk.  A mi elveinknek is megvan. Jogunk van róla dönteni, és MI élünk ezzel a joggal.

MI, a kis szörnyetegek szülői.

 

Felkelsz minden nap, és letörik a lelked...

Miért nehéz az anyáknak?

Egy anya írta, olyan, mint te, vagy én..nem megosztásra szánta,de elkértem tőle... Elgondolkodtató,és nálam visszatérő téma... aki segíteni szeretne,az fogadja el az anya kompetenciáját. Ő dönt. Ha megalázzuk,becsapjuk,leszóljuk,az nem segítség. Amikor sétál az ember, és lát egy nőt a gyerekeivel, álmában sem jut eszébe, hogy mindennapos harcokat vívhat a megkérdőjelezéssel, semmibevétellel szemben. Így még nehezebb hajnalban kelni és mosolyogni :(. Kommentekkel vigyázat,az oldal nyilvános

"Miért vállal az ember gyermeket?Valaki megfogalmazta már?Mert ez az élet rendje?Hogy legyen valaki velünk öreg napjainkra?
Nekem volt konkrét válaszom.
Hogy adhassak.Hogy legyen valaki, akinek örömöt szerezhetek,akinek feltétel nélkül adhatok,akitől nem várok cserébe semmit,csak szeretném látni hogy van értelme,hogy örömet okozhatok.
Így talán az én életemnek is van értelme,hisz csak önmagamért élni luxus.Ami igazán értékessé tesz,ha tudunk adni.
De ez miért ilyen nehéz?Miért kell mindenkivel megküzdeni, csak hogy véghezvigyük az elképzelésünket?Az apák miért vállalnak gyereket?Ők megfogalmazták már?Én nem tudom.Nálunk ilyen nem volt. Csak hogy már jöhet.Időszerű?Talán azért.
De ha itt van,miért kell napról napra megküzdeni érte?A rokonok,a család,miért nem támogat?Idejön,mosolyog,aztán két szóval a béka popója alá sepri azt az amúgyis megviselt lelkivilágát az embernek.Miért?
Mert ők már felneveltek 1-2-3 gyereket.Hát ki más tudná, ha ők nem?
Hogy az anya mit szeretne,mit adna a gyermeknek, miért nem számít?Talán szüljünk, és adjuk oda a nagyiknak,majd ők felnevelik?Megéri nekik a kényszerlátogatás?Mert az ember nem szívesen,csak muszájból megy hozzájuk mert a rokonokat nem lehet megválogatni?
Ahelyett hogy néha egy-egy biztató mosollyal, vagy "ahogy jónaklátod"-dal elintéznék, és félretennék a saját önérzetüket...Nehogymár ne nekik legyen igazuk,meg az a bizonyos utolsó szó....
Mert persze ők az idősebbek,nekik mindent szabad,jár a tisztelet.De milyen áron?És persze legyen sok unoka...ezért?
Nem elég a gyermekünk boldogságáért küzdeni,még küzdjünk meg a világgal is?Néha mindenki akadály.És elgondolkodtató, hogy megéri ezt mégegyszer és mégegyszer előröl kezdeni?Ha tudjuk hogy nincs,vagy alig van akire számíthatunk.
Minimum egy apára,de ha még őt is győzködni kell,hogy ugyan, ne adjon már fagylaltot egy 2-3 hónapos babának.Miért?Csak.Érvelni kell neki?Komolyan?Persze a férfiak nem beszélgetnek.Megbeszélni,elmagyarázni nem lehet.Hogy a baba nem egy kész ember.
Ne hari,kicsit letörtem."

Ha elgondolkodtatott, kövesd a trollmama.blog.hu oldalt itt, és a facebookon (www.facebook.com/trollmamaHU)!

10+1 biztos jel, hogy tényleg csak magadnak szültél gyereket

1. A napi én-időd pontosan addig tart, amíg a Gyerekdalok egybefűzve című csoda a youtube-on.

2. Utóljára szülés előtt (alatt :D) voltál egyedül sz*rni.

3. Mások a hosszú hétvégi nagyizáskor randiznak a férjükkel, te ilyenkor 4 napig nem fürdesz, és egész nap szaladhatsz a gyerek után a porcelánokkal teli házban.

4. Ha nyaral a rokonság, senki nem akar a szabadstrandra menni. Így a betonplázson aszalódtok a fél éves babával, néha behúzódva a mobilbudi mellé,hátha megússzátok a napszúrást.

5. Ünnepekkor roskadozik az asztal... csak mindenben van tejfehérje, amire hónapok óta diétázol a gyerek allergiája miatt.

tiredmom.gif

6. Legjobb barátod a kisboltos eladó srác. Minden nap bejársz beszélgetni, cserébe ti vagytok a TippMixéhez a kabalák.

7. A gyerek első szava fent említett eladó neve.

8. Játszótéren sajnálkozva súgnak össze a hátad mögött, mert az a pletyka terjeng, hogy családod minden tagját egy ritka húsevő baktérium pusztította el.

9. A haverjaid rendszeresen invitálnak...bulizni.

10. Külföldön élő ismerősöd elsők között van a téged legtöbbször meglátogatott barátok listáján.

+1. K*rvára fáradt vagy :D

Segíteni akarsz? Akkor tedd azt, ne pofázz!

Hagyjuk végre békén a kisgyermekes szülőket!

Baba született a családodban, rokonságodban, ismerősödnél?

6c888f15570929_56293a112f7e2.png

 

Szoptatott-tápszeres, együttalvós-különalvós, cumis-nem cumis, hordozott-babakocsis, hozzátáplálják már-várnak még vele, ehet cukrot-nem ehet cukrot, mindenfelé mászkálnak-otthonülők, van szitter-nincs szitter, anya máris dolgozik-anya 3 évig otthon, van állat a lakásban-nincs állat a lakásban, kap már tehéntejet-nem kap még, darabosat eszik-pürézik, edz az anya-nem edz az anya, szobatiszta már a bébi-nem szobatiszta, mosható pelusoznak-eldobható pelusoznak, akarnak másodikat-nem akarnak, elválnak-együtt élnek, belemehet a homokba-nem mehet bele a homokba, tévézhet-nem tévézhet... 

A te szempontodból tökéletesen mindegy! Vendég vagy az életükben. Szeretnél velük lenni? 

Ne okoskodj, ne mondj példabeszédet, ne sztorizgass a szomszédról, se a saját gyerekeidről. Ne alázd őket a hátuk mögött, ne dugdoss titokban kaját a gyerek szájába, NE ÍTÉLKEZZ!

Szereted őket? Hasznos akarsz lenni? A mondat, amit keresel:

HOGYAN tudok SEGÍTENI?

Ennyi, és nem több.

 

Bevetted már...?

Te kinek akarsz megfelelni szülőként?

 

Vigyázat, káromkodások tömkelege! De valljátok be, hogy hiányoznának! A végén pedig csak egy csipetnyi pátosz.

Őszinte leszek (eddig is az voltam): Ezeket a sorokat első sorban magamnak írom, talán segít az agyamnak, ha vizuálisan is megjelenítem.

Szóval, hahóóó, szia, szia TE! Anyaként tudod, kinek kell megfelelned? Hatásszünet... Jut eszembe a hatásszünetről. Szoktátok nézni Dórát,a kis felfedezőt? Annyira vicces, ahogy várja a választ a butuska fejével a kérdéseire. Esküszöm,néha zavarba jövök tőle.

Na, és akkor most mindenki kimondja a válaszát hangosan: Én ........................nak akarok megfelelni!

Nálad ki volt a pontok helyén?

Én arra jutok minden egyes alkalommal, hogy csak és kizárólag Önmagamnak kell megfelelnem. Nem, nem a gyereknek, nem az apjának, nem a védőnőnek, nem a szomszédnéninek (Tudjátok,a Juliska).

MAGAMNAK!!!


c6da5d299a9663eb94c3a5f7dfd39aa0.jpg

 

(Ha neked más volt a válaszod, ülj le, 1-es! Háh, csak viccelek, dehogy! Egyébként ha egy pillanatra is elbizonytalanodtál amiatt, mert neked más a véleményed, akkor még nem vetted be a lesz*rom tablettát, úgyhogy ideje beszerezni.)

Anyaként az első élményem a idióta megfelelési kényszeremmel kapcsolatban, hogy szülés alatt annyiszor kérdezték, érzem-e már a székeléshez hasonló ingert, ami a tolófájásokat jelzi, hogy rendesen elkezdtem izgulni. A vége persze az lett, hogy ráfogtam valamire, hogy na, ez talááán... és nyomtam, nyomtam, mint egy idióta, szanaszét repedtem, de szültem. Ebből is tanul az ember (mondom így utólag, persze messze nem engedtem még el a szülési traumámat. ... Erről majd később, egyszer, talán...

Aztán a gyerek megszületésével jött a többi jól ismert...(képzeljetek hozzá valami okoskodó fejhangot)

-átalussza már az éjszakát?

-miért nem hagyod kicsit sírni?

-miért nem adsz neki éjszakára vizet?

-miért alszotok egy ágyban?

-miért nincs cumija?

-ez a hordozás valami újkori hóbort? el fogod kapatni.

-meddig akarod még ezt a nagy gyereket szoptatni?

-miért nem bízod már rá valakire pár órára?

-miért ilyen anyás? (Ez a kedvencem. Milyen legyen? Közértes nénis????)

Te mit teszel, amikor ezeket megkérdezik? Én hülye, rögtön magyarázkodom. Elkezdem darálni a szoptatással kapcsolatos felszedett tudásomat, a csecsemők alvásáról olvasott információkat, a babák kötődési jellegzetességeit. De ez egy baromság. Egyetlen helyes válasz van:

Mi a @#&#@@{@&# közöd van hozzá?

Aki konszolidáltabban akarja megfogalmazni, az elmondhatja, hogy ő így látja jónak, és kész. A poén persze, hogy a határozott anyákat szerintem senki nem szokta megkérdőjelezni. Vagy igen? Határozott anyuk, nektek is van ilyen sztoritok?

Be kell látnom, hogy a szülőség tényleg az egyik legkeményebb önismereti út. Minden gyengeségeddel, amit addig el tudtál mismásolni, vagy csak a barátaid jelezték néha..na, ezek az ügyek most kíméletlenül pofán vágnak. Persze a legkeményebbé akkor válik a dolog, amikor a hasonló megalázkodó hozzáállásod miatt kisgyerekkel a karodban égetnek szénné idegen emberek. És akkor már nem csak mint embert, hanem mint szülőt is!

Így én most eldöntöttem, ha kell, minden nap figyelmeztetem az alábbiakra magam:

Szülőként az én felelősségem, hogy mi történik a gyerekemmel, hogyan fejlődik, hogyan épül. A döntéseket, alapos tájékozódás után nekem kell meghoznom, a következményeket nekem kell vállalnom a további életem minden egyes napján. Nem a gyepmester bácsinak, nem a doki néninek, nem a  nagyiknak. NEKEM!

Úgyhogy mellkas ki, fej felemelve, és vállaljuk azt az utat, amit szülőként választottunk magunknak! Büszkén. Így lesz kire felnéznie a gyerekünknek, és talán példaképpé is válhatunk.

Szoptatni,vagy sportolni: az itt a kérdés!

avagy Elefántcickány vs Trollmama: 1-0

WARNING! Alábbi sorokat szigorúan humorérzékkel rendelkező olvasóinknak ajánljuk! Azért eléggé tanulságos, szerintem ;).

elephant-shrew-image-6.jpgAz elefántcickány mama a példaképem. No, nem csak azért, mert iszonyatosan menő a neve. Hanem azért, mert marha gyorsan tud futni. Muszáj neki, különben no kaja. Következésképpen elefántcickány mama (továbbiakban ECM) jó karban van. Olyan kis formás, és nem magas a koleszterinje, nem vizesedik a lába, és a háta sem fáj. Még mielőtt elkezdenétek mondani, hogy "de neki mááás, mert az ő gyerekei köztudottan pár hetesen már önállóan vadásznak, és egyébként is"...csak szólok, hogy a 4-5 hetesen ivarérett utódait 2 hetes korukig napi több alkalommal szoptatja. Emlős, mint mi. Tudjátok, emlős állat, utódait emlőiből táplálja, bla bla bla. Na, mi is azok vagyunk ;). Az tény, hogy EMC fészekrakó, tehát nincs szüksége nörszre,anatómiailag megfelelő hordozóra,babakocsira, gyerekei apukájára, nagyikra, amíg kimozdul otthonról. Ezzel szemben az ember hordozó emlős, aki nem hiszi, járjon utána! De most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy  nincs neki saaaaajnos olyan rokona/orvosa/védőnője/szomszédnénije,aki ellátná  rettentő hasznos tanácsaival a szoptatós anya aszkétikus életmódját illetően. Szóval, ECM csak éli tovább az életét úgy, mint régen, és nem parázik azon, hogy ha fut, akkor búú meg bááá, besavasodik a teje, és akkor szegény kicsi EC bébik majd jól leválasztják magukat. Szóval, EMC elég menő.

Az írás apropója, hogy én is menő akarok lenni. A szomorú ebben az, hogy én vagyok Ms Búsan-Lustán, Ms MindentVagySemmit, Ms Jojó, és még sorolhatnám. Ha edzek, akkor nagyon edzek. Heti sokszor. Viszont, ha nem, akkor nagyon nem. Nem csak úgy ímmel-ámmal vagyok lusta. Ízig-vérig az vagyok. Főleg, amikor sajnálom magam. Hehe, az a legjobb ok a lustaságra, és persze ördögi kör is..."Mert mindenki tudja Pistike, hogy a mozgás nem csak a fizikumunkra, de a pszichés állapotunkra is jó hatással van (felemelt mutatóujj)..érted már? És akkor Pistike érti, megy,és bekapcsolja a tv-t, meg fog egy chispes zacskót. Szóval, én ECM akarok lenni, és nem Pistike.

És itt jön a motiváció, és néhány FONTOS információ, itt-ott elrejtve a zagyvaságban. Vannak ezek az általam csodált nők, akiket az internetnek hála, nap  mint nap látok edzeni, mozogni gyerekkel és gyerek nélkül. Néha több gyerekkel is egyszerre. Na, ők legalább olyan menők, mint EMC. És az a durva, hogy nem hittek az akárkinek, hogy besavanyodik a tejük, meg a fekvőtámasztól mellgyulladást kapnak (??? most komolyan, ezt kik találták ki???). Pontosan tudják, hogy ez baromság, főleg, mert ha így lenne, kihalt volna az emberiség (gyanítom, párszor ezt még le fogom írni a blog történetében). Ugyanis van az az elvárt (?) kép, hogy kismama bűnbánó Magdolna fejjel ül, és nézi becsukott szemmel édesdeden szopizó babácskáját, nem mozdul, nem netezik a telefonján ;), nem magyaráz a férjének, nem instruálja a 7évest, merre néz a b pocakja, nem lakkoz körmöt,nem eszik K-betűst, meg úgy semmit nem csinál. Értitek? A szoptató anyának nincs élete. Vagy valaki, valakik nem akarják, hogy legyen? Ez biztos egy titkos földönkívüli összeesküvés, hogy szép lassan átvegyék az irányítást az emberiség felett. Jó, hülyülök. 

12717612_1226752807354534_4174072254693272246_n.jpg

Szóval, kedves várandós kismama, kedves frissen szült kismama, kedves minden anya, aki szoptat, szoptatott, szoptatni akar majd, vagy nem szoptat, de elvárják tőle, hogy viselkedjen "anyukásan"... Jó hírem van, lehet, szabad mozogni...SŐT, ha élvezed a mozgást, a lehető legjobbat teszed magaddal és a családoddal. Hogy ne csak járjon a szám, elrejtek ;) néhány képet, hogy lássátok,vannak szoptató sportoló anyák. Magasak, alacsonyak,szőkék, barnák, vékonyak, teltkarcsúak,fáradtak, vagy kipihentek. Anyák, és élvezik. Sőt, családként élvezik, gyakran apákkal, nagytesókkal együtt.


12743522_967737146594762_8559365668107183169_n.jpgAmit nagyon fontos azonban tudni, és elfogadni, hogy a terhesség és a szülés hatással van a testünkre. Szóval, akármekkora űbermájjer király ájrongörlök voltunk terhesség előtt, szülés után legyünk megfontoltak. Az ORVOSI kontroll és a FOKOZATOSSÁG mellett nagyon sokat segíthet a tapasztalt, kismamákkal foglalkozó SPORTSZAKEMBER segítsége, illetve azok a sportoló anyaKÖZÖSSÉGEK, amik nem csak jó tippekkel szolgálhatnak az egészséged érdekében, de a lehető legjobb motivációt és praktikus tanácsokat adhatják (pl. hogy honnan van időgépük, amivel a sportot is beillesztik a mindennapokba..fűzte hozza a szerző :D, Ms LegyenMindigMentségem :)). Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a testünkkel való újraismerkedés, és állapotának felmérése elengedhetetlen. A szétnyílt hasizom, a méhsüllyedés, vagy egyéb, nem specifikusan a szüléshez kötődő problémák (ülő életmód...) mind-mind megérdemlik, sőt követelik, hogy foglalkozzunk velük, regeneráljuk magunkkal!

Azért próbáltam hasznos infókat is gyűjteni. Ímé:

A szoptatás szempontjából néhány dolgot érdemes megfontolni. Jól tartó, méretnek megfelelő sportmelltartó mindig legyen alapvető (szoptatás nélkül is ;)). A mell fizikai ütődését mindenképpen érdemes elkerülni (thai boxszal, kézilabdával, jéghokival, stb. sajna várni kell). A folyadékpótlás természetesen ugyanolyan fontos, mint bárki más földi halandónál, aki sportol. Ha van rá időd, lehetőséged, figyeld meg magad, és ha igényled, egy kiadós szopi után indulj el sportolni...persze közben is lehet. És nyugi, az aggodalom gátolhatja a tejleadó reflexet, gondolj EMC-re, és persze azokra a nőkre, akik már nekivágtak. Anyák, mint te. Viszont ha jól esik a mozgás, kikapcsolódsz, levezeted a feszültséget, az csak kellemesebbé teheti a szoptatás időszakát. Figyeld a tested, figyeld a csecsemőd,gyereked és hallgass az ösztöneidre! 

A szülés utáni megújuláshoz remek segítség: 

W. Ungváry Renáta: Megújulás szülés után

http://bookline.hu/product/home.action?_v=W_Ungvary_Renata_Megujulas_szules_utan&id=106400&type=22

Ajánlott oldalak a , a teljesség igénye nékül (így várom a további tippeket is szeretettel):

  • http://www.loveyourbelly.hu/
  • http://www.intimtorna.hu/
  • http://www.fussbabakocsival.hu/
  • http://www.gyerunkanyukam.hu/
  • http://kangatraining.hu/
  • http://www.aktivmami.hu/
  • http://www.maminbaba.hu/
  • https://www.facebook.com/FitWrapSynergy
  • http://www.bikewithbaby.com/

Ui.: Én meg kigyalogoltam a gyerekkel a sportpályára, kicsit lábaztam is, fekvőztem is, amire épp jutott idő. Mert közben P. elkezdte kipakolni a gyepre a kavicsot a petanque-pályáról, és szúrós szemmel nézett a gyepmester bácsi :D. Na, szóval volt fekvőtámasz, és mégis szoptatom a gyereket azóta is.. ;).

 

 

Ahol a szükség..

...Ott a hülyeség...akarom mondani a segítség, na, csak hirtelen elkalandoztam ;).

Szóval a minap olvasgattam néhány segítő szándékú blogot, amik a legnagyobb jóindulattal nem voltak sem információs, sem kommunikációs szempontból korrektek. Nem mutatnám most őket meg, mert annyira idegesítően mellélőttek, hogy jobb, ha nem terjednek tovább.

És rögtön egy körkérdés nektek, anyáknak: Szülés előtt, után kihez fordultatok segítségért? Mi alapján ítéltétek hitelesnek azt a személyt? Mit tud az, akiben bíztatok annyira, hogy az ötletei alapján olyan komolyabb kérdésekben döntsetek, mint a szülés, vagy a szoptatás, az altatás, vagy a hozzátáplálás? Megosztjátok velem ezeket az élményeiteket?

Az én utam érdekes, mert volt egy óóóriási, otromba pofára esésem a szülésemmel. Egyszer majd írok erről, de még nem tartok ott, ahhoz idő kell sajnos. A lényeg legyen annyi, hogy feltétel nélkül megbíztam egy egészségügyi szakemberben, aki még a legalapvetőbb szempontokból sem informált, vagy támogatott. Nagy valószínűséggel, ez az élmény lendített át a szoptatási problémákon. Ugyanis, úgy álltam hozzá, ahogy Pelikán elvtárs fogalmazott..."Hogy akkor az a gyanús, ami nem gyanús?"

angry_baby.jpg

IGEN! Átadtam magam az ösztöneimnek, és mindenkire gyanakodtam, aki ellen csilingeltek a hangocskák...na jó, nem csilingeltek, hanem gigamega vészriadót fújtak.

A védőnőm drága például elmondta, hogy ne legyen túl hosszan mellen a babám, 3 óránként elég szoptatni. És biztosan azért sír, mert hasfájós (kezdem azt gondolni, hogy csóri babák az idióta hasfájós-coeliakias címke nélkül sokkal több számukra szükséges gondoskodást kapnának...így viszont a gyógyszergyárak kapnak naaaagyon sok gondoskodást, pacsi nekik innen ;)). Szóval, az utasítás TELEFONON az volt, hogy vegyek vmi izé szert, amit nem szabad mikró közelében tartani, meg fém kanállal használni.. na, itt már eléggé szólt a vészcsengőm, mert amennyire lelkizős vagyok, annyira nem ezó... és amikor ilyen f*szságokkal jönnek nekem, akkor berágok és dacolok. Szerencsére. (Nem azért, de mennyire gáz, ha egy eü-s telefonban osztogat ilyen jótanácsokat). Ha nem tettem volna, akkor már az amúgy is igen vékonyka babám nagy eséllyel drága kórházaink egyikében kötött volna ki kiszáradással, ahogy sok pár hetes csecsemő. (Ezt mondjuk nem értem, mert a hülye szoptatások méregetésének mániaja helyett el lehetne mondani, hogy a csecsemőnek napi 4-5 pisi, 2-3 kakis pelenkát kell produkálnia, és 2 hetes korára elvárt, hogy visszanyerje a súlyát. Attól függetlenül, hogy egy szoptatás után mit mutat az idióta mérleg).

Szóval, volt nekem egy okos harcos babám, aki állandóan adta a jelzést, én állandóan mellre tettem, és közben fél kézzel írtam egy segítségkérő postot a facebook szoptatási tanácsadásos oldalára, és felhívtam egy laktációs szaktanácsadót. És itt jön a lényeg. Akik segítettek, azok nem utasítottak, nem akartak eladni nekem semmit, nem ítélkeztek. KÉRDEZTEK, INFORMÁLTAK, LELKET ÖNTÖTTEK BELÉM, és HITELES IRODALOMHOZ JUTTATTAK. Ennyi kellett ahhoz, hogy soha többé senki ne tudjon eltéríteni a saját utunkról. A gyarapodás megindult, a fájdalom enyhült, megismertem és közben el is fogadtam az embergyermek normatív biológiai működését, és a legnagyobb békességben magammal csináltam tovább a dolgomat. Másokkal persze nem volt ilyen nagy a békesség, de erről később.

És akkor az én hiteles forrásaim ;)

www.ibclc.hu

www.lll.hu

www.szoptatasportal.hu

De akkor tényleg vágjunk... a közepébe...

Terápiás panaszkodás I. A szoptatásról

Figyelem! Asztalborítós, keresztvízleszedős, trollkodós, véresszájú ősanyás dühöngés következik, aki nem bírja, inkább hagyja a fenébe az olvasást, van ennél jópár szórakoztatóbb dolog, vagy mi.

Gyerek alszik, nappaliban összezsákolva a kupi, király vagyok. Írok.

breastfeeding-support.jpg

("Oh, köszi, már túl sok támogatást kaptam a szoptatáshoz" -ezt nem mondta még soha egyetlen nő sem)

Szóval ott ülsz a kanapén,görnyedsz,mint egy aszkéta,de mozdulni nem mersz,mert végre úgy sikerült mellre tenni a babád,hogy nem sikítasz a fájdalomtól. Másfél hete félpucéran mászkálsz,mert ha bármi hozzáér a mellbimbódhoz, összetojod magad. Arcodon mindenféle grimaszok,kivéve a magazinok címlapján tündöklő áhítatos kismamafej..az baromira vàrat magára.
A másik melledből csöpög a tej a tecsós csíkos pizsigatyádra,de a zsepi elérhetetlen távolságban, úgyhogy most igy jártál. Azon töröd a fejed,hogy a nap 24 órájában így megy majd ez?Fél évig (ez a hozzátáplálás megkezdésének körülbelüli időpontja,és nem a 3,vagy 4 hónap,nem bizony!)??? És egyszerűen nem hiszed el,hogy ennyire nehéz.
Elárulom,nem ennyire nehéz alapvetően,csak manapság az egész el van b*szva, és ezért valakinek kéne vállalnia a felelősséget. 
A sikeres szoptatáshoz szerintem 3 dolog kell. Naprakész információk,támogató környezet és ösztönös elszántság.
Ha a védőnőd azzal kezdi,hogy az 1 hetes csecsemőd azért ordít,mert hasfájós,akkor menekülj!!! Fuss, és ne nézz hátra...ahogy én tettem. Megkérdezte,hogy mennyi vizelete és széklete van a babának? Vagy,hogy megindult-e a súlya? Nem! Ezzel szemben gondosan sorolta telefonon a gyógyszertárból beszerzendő cseppek és készítmények neveit (többezer forintnyi értekben). Kijönni hozzánk elfelejtett,mint ahogy a doki sem említette,hogy a gyereknek 2 hetesen el kellett volna érnie a születési sùlyát. Biztosan székely gyerek, mondta vidáman, azért ordít annyira. Kösz! Így már nem is csodálkozom,hogy rendszeresen kötnek ki János kórházban pár hetes csecsemők kiszáradással.
Szóval, kedves Kismamák, íme egy fontos adat. Becslések,vizsgálatok alapján az anyák 98%-a képes fizikailag, anatómiailag, élettanilag a gyermeke szoptatással való gondozására. Teljesen természetes, hogy bízunk a befizetett tb-nk után biztosított, jól megérdemelt szakemberek tudásában. De ki kell mondani, és én kimondom, hogy egy részük jelen pillanatban nincs tisztában a saját szakmai protokolljával és baromira tájékozatlan. Ezzel sikeresen eljuttatva anyák ezreit az önvádhoz, a szomorúsághoz, a csalódáshoz vezető útra, illetve a családi büdzsére rónak FELESLEGES terheket a megvásárolandó tápszerrel, cumisüveggel, anyámkínjával.

Hogy nekünk mi volt az utunk? Közösségi oldalon támogató csoport felkutatása, addig nem ismert szakember (IBCLC-laktációs szaktanácsadó) felkeresése, sok-sok-sok szeretettel megtöltött igyekezet, és siker!

Íme egy rövidke lista, néhány tipikus bullshit! Ha ezeket látod, hallod egészségügyi személyzet részéről, akkor biztos lehetsz abban, hogy lövése sincs a szoptatásról:

-"Anyuka, ezekkel a mellekkel nem lehet szoptatni! "(A női mell alkalmas a szoptatásra, nagyon jó trükkök vannak a mellbimbó kiemelésére, stb.)

-"Biztos híg a teje!" (Nincs híg, vagy nem laktató tej. Minden anya teje tökéletes a babája számára)

-"Kezdje el mérni a szoptatásokat!" (A szoptatások mérése teljesen felesleges, mert a tej összetétele, kalóriatartalma nagyon változékony. A baba vizeletének és székletének mennyiségét, gyarapodását, és a kicsi hangulatát érdemes figyelni!)

-"3 óránként szabad csak szoptatni" (Mint ahogy mi sem időre eszünk, iszunk, úgy a babák sem. Pontosan tudják, hogy mikor,mit igényelnek. Mivel a tejtermelés kereslet-kínálat mentén alakul, érdemes bennük bízni. Főleg, hogy néha ugrásszerűen nő az igényük (növekedési ugrás). Emellett pedig a szoptatás nem csak táplálék, de fájdalomcsillapítás, megnyugvás, kapcsolatfelvétel a csecsemő részéről.

Emellet, ha bárki cukros vizet, teát, cumit akar tömni a gyereked szájába két naposan, törd le a kezét! (A belövellés 3-5 nap, a babáknak ekkor a kolosztrum aranyat ér, és a születési súlyból való vesztés normális.. kb 7%ig.)

Ez a pár bekezdés csak csepp a tengerben. Hiteles információk, és segitség elérhető a www.lll.hu, illetve a www.ibclc.hu oldalon.

Fentiek akkor érvényesek, ha te úgy döntöttél, hogy szeretnél szoptatni. Ugyanis erről is jogod van dönteni, amihez elengedhetetlenek a korrekt információk.

Arról, hogy mit tehet a család az anya és a baba érdekében, majd legközelebb pötyögök. Most szaladok, mert a gyerek nem alussza át az éjszakát, ó jaj :D! Hát ilyet...!

 

ui.: Tisztában vagyok az egészségügyi dolgozók túlterheltségével, terheikkel, ezzel együtt elfogadhatatlannak tartom az ilyen szintű felelőtlenséget. A tápszerlobbit meg végképp. És le a kalappal minden védőnő és gyerekorvos előtt, akinek továbbra is igénye az szakmai fejlődés, és az anyák korrekt támogatása. Köszönjük!

 

 

Trollmama belevág

Te is internetről neveled a gyereked? Tarts velem ;)

Az a helyzet, hogy 14 hónapos gyerek mellett arany élete van az embernek (egyébként tényleg <3). Miután napközben a porszívó-mániás kiskölyök kezéből sikerült kicsavarni a csövet, és legalább egy szobával végezni (úgysem hallatszik, hogy ordítva sír), fején puklit lenyomni, wc-n ülve csempéről lemosható krétával napocskákat rajzolni 3 percig, míg kijön, aminek ki kell jönni, háromféleképpen elkészíteni a mindig kiköpdösött vaspótló cseppet, felöltözni nyakig, hogy aztán eleredjen az eső, stb.stb.stb. (de ugye "miért panaszkodsz, hiszen Afrikában éheznek, Borsodban meg nincs munka").. szóval mire ezekkel végzel, és elítélendő módon (én imádom :)) a családi ágyban szuszog a frissen fürdetett jó illatú bébi, leülsz blogot írni. 

Blogot írni szülési traumáról ("örülj, hogy van egy egészséges gyereked"), sebes mellbimbóról ("most mit kell hisztizni, a tápszerrel sincs semmi baj"), hordozásról ("újkori divathóbort, minek úgy lekötözni"), átvirrasztott éjszakákról ("oh, a sírás csak jót tesz a tüdejének"). Jószándékú családtagokról, rendszerszintű erőszakról, anyák történeteiről.

Leülsz, és titkon reménykedsz, hogy a hasonszőrűek örülnek majd egy-egy tesemvagyegyedül sornak, az éppen várandós kismamáknak pedig beleül a bogárka a fülébe, és addig zümmög ott, amíg pár bejegyzés olvasása után leül szülési tervet írni, és elmondja azt a szülésznőjének, vagy elolvas néhány fontos, de alapvető elvet a sikeres szoptatásról, esetleg kiguglizza, hogy a tápszeres bébiknek sem szükséges 14 hetesen almapürét nyammognia...

Ilyen célok lebegnek a szemed előtt, amikor felugrassz, mert meghallod a szomszéd szobából azt a kis csendes, de jellegzetes, anya gyere, hiányzol nyüsszögést (erre még éjszaka lesz néhányszor példa).

Aztán még odabököd a végén, hogy kórházi szüles-otthon szülés, szoptatás-tápszer, együttalvás-különalvás, hordozás-babakocsi... nem ellentétekről van itt szó. Hanem arról, hogy az anya,a nő, a szülő felelősen és informáltan dönthessen arról, hogy mi történjen vele, és a gyerekével, anélkül, hogy szomszéd Julika néni, vagy a zöldséges bácsi részéről kritika érje ezek miatt. Erre jó az internet, erre nagyon jó!

süti beállítások módosítása