...Ott a hülyeség...akarom mondani a segítség, na, csak hirtelen elkalandoztam ;).
Szóval a minap olvasgattam néhány segítő szándékú blogot, amik a legnagyobb jóindulattal nem voltak sem információs, sem kommunikációs szempontból korrektek. Nem mutatnám most őket meg, mert annyira idegesítően mellélőttek, hogy jobb, ha nem terjednek tovább.
És rögtön egy körkérdés nektek, anyáknak: Szülés előtt, után kihez fordultatok segítségért? Mi alapján ítéltétek hitelesnek azt a személyt? Mit tud az, akiben bíztatok annyira, hogy az ötletei alapján olyan komolyabb kérdésekben döntsetek, mint a szülés, vagy a szoptatás, az altatás, vagy a hozzátáplálás? Megosztjátok velem ezeket az élményeiteket?
Az én utam érdekes, mert volt egy óóóriási, otromba pofára esésem a szülésemmel. Egyszer majd írok erről, de még nem tartok ott, ahhoz idő kell sajnos. A lényeg legyen annyi, hogy feltétel nélkül megbíztam egy egészségügyi szakemberben, aki még a legalapvetőbb szempontokból sem informált, vagy támogatott. Nagy valószínűséggel, ez az élmény lendített át a szoptatási problémákon. Ugyanis, úgy álltam hozzá, ahogy Pelikán elvtárs fogalmazott..."Hogy akkor az a gyanús, ami nem gyanús?"
IGEN! Átadtam magam az ösztöneimnek, és mindenkire gyanakodtam, aki ellen csilingeltek a hangocskák...na jó, nem csilingeltek, hanem gigamega vészriadót fújtak.
A védőnőm drága például elmondta, hogy ne legyen túl hosszan mellen a babám, 3 óránként elég szoptatni. És biztosan azért sír, mert hasfájós (kezdem azt gondolni, hogy csóri babák az idióta hasfájós-coeliakias címke nélkül sokkal több számukra szükséges gondoskodást kapnának...így viszont a gyógyszergyárak kapnak naaaagyon sok gondoskodást, pacsi nekik innen ;)). Szóval, az utasítás TELEFONON az volt, hogy vegyek vmi izé szert, amit nem szabad mikró közelében tartani, meg fém kanállal használni.. na, itt már eléggé szólt a vészcsengőm, mert amennyire lelkizős vagyok, annyira nem ezó... és amikor ilyen f*szságokkal jönnek nekem, akkor berágok és dacolok. Szerencsére. (Nem azért, de mennyire gáz, ha egy eü-s telefonban osztogat ilyen jótanácsokat). Ha nem tettem volna, akkor már az amúgy is igen vékonyka babám nagy eséllyel drága kórházaink egyikében kötött volna ki kiszáradással, ahogy sok pár hetes csecsemő. (Ezt mondjuk nem értem, mert a hülye szoptatások méregetésének mániaja helyett el lehetne mondani, hogy a csecsemőnek napi 4-5 pisi, 2-3 kakis pelenkát kell produkálnia, és 2 hetes korára elvárt, hogy visszanyerje a súlyát. Attól függetlenül, hogy egy szoptatás után mit mutat az idióta mérleg).
Szóval, volt nekem egy okos harcos babám, aki állandóan adta a jelzést, én állandóan mellre tettem, és közben fél kézzel írtam egy segítségkérő postot a facebook szoptatási tanácsadásos oldalára, és felhívtam egy laktációs szaktanácsadót. És itt jön a lényeg. Akik segítettek, azok nem utasítottak, nem akartak eladni nekem semmit, nem ítélkeztek. KÉRDEZTEK, INFORMÁLTAK, LELKET ÖNTÖTTEK BELÉM, és HITELES IRODALOMHOZ JUTTATTAK. Ennyi kellett ahhoz, hogy soha többé senki ne tudjon eltéríteni a saját utunkról. A gyarapodás megindult, a fájdalom enyhült, megismertem és közben el is fogadtam az embergyermek normatív biológiai működését, és a legnagyobb békességben magammal csináltam tovább a dolgomat. Másokkal persze nem volt ilyen nagy a békesség, de erről később.
És akkor az én hiteles forrásaim ;)
www.ibclc.hu
www.lll.hu
www.szoptatasportal.hu
